2018. július 22., vasárnap

Üdv a világomban!! :)

Először is köszönöm, hogy az oldalamra tévedtél, remélem nem okozok neked csalódást. 24 éves egyetemista lány vagyok, aki szeret, sőt igazából imád olvasni. Azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül. Már nagyon régóta gondolkozom, hogy indítok egy blogot csak eddig sosem szántam rá magam, de most eljött az idő! 
Kezdésként szeretném, ha megismernéd a történetem... tudom, hogy sokan könyvmolynak születnek és úgy nőnek fel, hogy falják a könyveket. Nos... én nem voltam ilyen... nagyon nem! Én sosem szerettem olvasni, mindig unalmasnak tartottam. Sokkal jobban érdekelt, hogy a számítógép előtt üljek és játsszak vagy chateljek a barátaimmal. Sosem értettem mi a jó abban, hogy valaki leül és olvas. Kötelező olvasmányok? Ugyan... sosem tudtak rávenni a szüleim, hogy elolvassam őket. Igazából az is visszatartott, hogy kötelező volt. Elég lázadó kamasz voltam, szóval nem igazán lehetett rám hatni semmivel sem. Majdnem mindennek az ellenkezőjét csináltam, mint kellett volna. Összesen 2db kötelező olvasmányt olvastam el 12 év alatt. Szégyen nem szégyen, de ez az igazság. Az egyik Fekete Istvántól a Vuk, a másik pedig az azóta is örök kedvenc és örök klasszikus: William Shakespeare - Rómeó és Júlia. De még ekkor is azt mondtam, hogy én igenis unalmasnak tartom az olvasást. Aztán történt valami... Jött az "Alkonyat láz". Bizony, engem is elkapott. Annyira magával ragadott a könyv fülszövege, hogy megvetettem a szüleimmel és két nap alatt elolvastam. Aztán nem volt megállás... ahogy kijött a következő kötet már rohantam is megvenni. Imádtam! És ott elindult a lavina. Bár a kötelezőket még mindig nem voltam hajlandó elolvasni (csak azért sem!), egyre több könyvet olvastam és szépen lassan a könyvek rabjává váltam. Most már el sem tudom képzelni, hogy nem olvasok. Könyvmoly lettem... én! A legnagyobb "utálok olvasni csaj". Szóval köszönettel tartozom Stephenie Meyernek, hogy bevezetett a könyvek csodálatos világába és megmutatta nekem, hogy az olvasás igenis izgalmas tud lenni. Akik nem olvasnak, nem is sejtik miből maradnak ki. Mikor egy könyvet olvasol olyan, mintha te is benne lennél. Elképzeled a szereplőket, hallod a fejedben a hangjukat és velük együtt éled meg azt a bizonyos történetet és ez az élmény örökre benned marad. Évek múlva is látod magad előtt a történetet és egyes szereplők a barátaiddá válnak. Örök kedvencekké, akiket soha senki nem vehet el tőled, mert benned élnek. 
Az Alkonyat óta sok-sok kedvenc könyvem és kedvenc íróm lett és szerencsére a kedvenceim száma egyre jobban bővül. 
Remélem mosolyt csaltam az arcodra ezzel a pár sorral és lesz kedved elolvasni a bejegyzéseim. 
Puszi Neked Kedves Olvasó!
XOXO
>Bubu<